Eszti és a rettegett félmaraton, könnyűszerrel - beszámoló


"Már régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy jó lenne lefutni a félmaratont: szerintem

ez egy olyan dolog, amit egész egyszerűen mindenkinek meg kell tennie az életben legalább egyszer.

A löket azonban mindig hiányzott, aztán 2018 elején egy pár barátnőmmel közösen eldöntöttük, hogy nekivágunk. Nekem a sport mindig is az életem része volt valamilyen formában, ennek ellenére ez a 21 km így első hangzásra gyakorlatilag lehetetlennek tűnt, pláne, hogy futni csak héba-hóba mentem el, és akkor is max 5 km-t tettem meg. Vicces belegondolni, hogy ez az 5 km, ami korábban egy teljes értékű edzést jelentett nálam, mára gyakorlatilag egy „kis fun run” 😊

A felkészítő nagyon hasznos volt több szempontból is.

Egyrészt nagyon változatos feladatokat csinálunk mindig, rengeteg különböző izomcsoportot mozgatunk meg, bármit kérdezünk, az edzők mindig tudnak segíteni és látszik, hogy odafigyelnek ránk, hogy tényleg helyesen végezzük el a gyakorlatokat és nagyon-nagyon segítőkészek. Másrészt engem

megdöbbentett, hogy mennyivel nagyobb távokat vagyok képes könnyűszerrel lefutni annak ellenére, hogy az edzéseknek gyakorlatilag „csak” 20%-a futás.

Én voltam a legjobban meglepve, amikor a rettegett 18 km-es futóedzésről úgy jöttem haza, hogy tudtam volna még futni :D De aminek a legeslegjobban örülök és számomra ez a legnagyobb érték, amit a felkészítőtől és leginkább Barbitól kaptam, az a futás már-már függőség szintű szeretete 😊Amikor úgy röpködnek a kilométerek, hogy gyakorlatilag észre sem veszed, mert közben jól érzed magad, amikor a futás már nem edzést jelent számodra, hanem szórakozást és sajnálod amikor véget ér... 😊 Én az elején azt hittem, hogy majd végig fogom szenvedni az egész felkészítőt és számolni fogom a napokat, hogy mikor ér véget, ehhez képest elrepült az egész, azóta is járok az edzésekre és tervezem is, hogy továbbra is járjak. :D

Jöhet a következő félmaraton 😉"

#félmaraton #felkészítő

Featured Posts